Ars Metrica

A(z): egy verstani ötlet

Ismeretes, hogy már több, mint más­fél száz éve folyik a nagy vita a mag­yar nemz­eti ver­si­dom (= mag­yaros verselés, hang­súly­os verselés, tagoló vers, ütem­hang­súly­os verselés stb.) meghatározásáról, elkülönítéséről s magának a verselés­nek nyelvi vagy zenei jel­legű alap­jairól. A hosszú, megny­ugtató és végleges megoldást nem hozó vita leglátványosabb és legtartal­masabb összeütközése nyil­ván a Hor­váth János és Vargy­as La­jos között leza­jlott vélemé­nyc­sere volt, melyet nagy­on nyersen így összegezhet­nénk: míg Vargy­as La­jos a régi és a nép­költész­etben megőrződött verselés­nek nyelvi mega­lapozását hir­dette, s a be­széd­szólam­ok nyelvi tagolásában, „ér­telmi” és sz­intag­matikai jel­legű os­ztásában fed­ezte fel a versek­ben re­jlő rit­mi­ka elvét, ad­dig Hor­váth János a verselés zenei von­atkozá­sait, s a nyelv fölött működő sz­a­bály­oknak engedelmeskedő met­rika dom­in­an­ciáját hir­dette, s az os­ztott hang­súlyviszonyoknak a szótag­szám­lálás­sal egyeztetett ütemalkotásában találta meg az egységesítő princípi­umot. Az e vita leza­jlása után ki­alakított újabb álláspon­tok általában a két néz­etrend­szernek valamely sz­intézisét óhajtot­ták volna megadni, hol az egyik, hol a másik álláspont­nak tu­la­j­donítva elsőbbsé­get vagy túler­őt – ám oly­an döntő mozzanatot, mely vagy az egyik, vagy a másik álláspont kizáróla­gos ér­vényét vagy es­etleg el­vetendő ér­vénytelenségét bizonyította volna, nem siker­ült felmutatni. Read more