Ars Metrica

A(z): egy verstani ötlet

Ismeretes, hogy már több, mint másfél száz éve folyik a nagy vita a magyar nemzeti versidom (= magyaros verselés, hangsúlyos verselés, tagoló vers, ütemhangsúlyos verselés stb.) meghatározásáról, elkülönítéséről s magának a verselésnek nyelvi vagy zenei jellegű alapjairól. A hosszú, megnyugtató és végleges megoldást nem hozó vita leglátványosabb és legtartalmasabb összeütközése nyilván a Horváth János és Vargyas Lajos között lezajlott véleménycsere volt, melyet nagyon nyersen így összegezhetnénk: míg Vargyas Lajos a régi és a népköltészetben megőrződött verselésnek nyelvi megalapozását hirdette, s a beszédszólamok nyelvi tagolásában, „értelmi” és szintagmatikai jellegű osztásában fedezte fel a versekben rejlő ritmika elvét, addig Horváth János a verselés zenei vonatkozásait, s a nyelv fölött működő szabályoknak engedelmeskedő metrika dominanciáját hirdette, s az osztott hangsúlyviszonyoknak a szótagszámlálással egyeztetett ütemalkotásában találta meg az egységesítő princípiumot. Az e vita lezajlása után kialakított újabb álláspontok általában a két nézetrendszernek valamely szintézisét óhajtották volna megadni, hol az egyik, hol a másik álláspontnak tulajdonítva elsőbbséget vagy túlerőt – ám olyan döntő mozzanatot, mely vagy az egyik, vagy a másik álláspont kizárólagos érvényét vagy esetleg elvetendő érvénytelenségét bizonyította volna, nem sikerült felmutatni. Read more